// most olvasod...

Események

Rendhagyó rétegszülői értekezlet

A gyermekek életében számtalan kiemelkedő szereppel bíró változás, esemény van, ami életútjukat tekintve meghatározó szereppel bír. Ilyen egyedi és megismételhetetlen pillanat az iskolába lépés, az iskolai élet megkezdése. Az óvodai nevelés az óvodába lépéstől arra irányul, hogy minden gyermek önmagához mérten maximálisan elérje az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.

Nagycsoportos korú óvodásaink szülei ebben a nevelési évben számtalan tájékoztatást kaptak a beiskolázásról, a gyermekek fejlődéséről, aktuális fejlettségi szintjéről, ezirányú pedagógiai munkánkról. Éppen ezért 2012. március 9-én rendhagyó rétegszülői értekezletet tartottunk a leendő első osztályosok és az érdeklődő gyermekek szüleinek.

Tóthné Kocsis Edit pszichológus segítségével szakítottunk a megszokott formával, s általánosnak nevezhető témákkal. Ez esetben nem az iskolaérettségi szint elérésének kritériumairól, a szülői feladatokról esett szó, hanem egy nagyon komplex témáról, az érzelmi intelligenciáról. Nevezetesen arról, hogy az emberek, a szülők, gyerekek, családok életében döntő fontosságú az, hogy tudomást vegyünk az érzelmek meghatározó szerepéről. Az értelmi képességek fejlődésnek határait az érzelmi intelligencia az önmagunkhoz és a minket körül vevő emberekhez való viszony, elfogadás, én jól érzem magam, te jól érzed magad, mindenki jól és biztonságban érzi magát állapot teszi „határtalanná”. A szülői szerep a gyermek feltétel nélküli elfogadásával kezdődik, ami a felelősségvállalás nyomán számtalan kérdést vet fel.

Az előadó, mediátor kifejtette, hogy minden szülő a legjobb tudása szerint neveli a gyermekét, de vajon átgondoljuk-e, hogy a családi harmónia, a szülők kiegyensúlyozottsága vagy kiegyensúlyozatlansága, a családon belüli érzelmi viszonyok, megnyilatkozások, életvitel, egymásra figyelés, egymás helyzetébe való beleélés mikéntje, milyen hatással van a fejlődő gyermekre.

Elfogadjuk-e a gyermeket olyannak, amilyen, „aki ő”. Ismerjük-e, tudjuk-e mi érdekli, mi történik vele, mitől és mikor szomorú, boldog, kiszámítatlan, sikeres vagy éppen kudarcos.

Megállunk-e az élet forgatagában átgondolni szülői, anyai vagy apai szerepünket, nevelésünket annak érdekében, hogy még jobbat és még többet adhassunk gyermekünknek, magunknak, a családnak.

Tudjuk-e, hogy gyermekünk adott napja attól lesz sikeres, vagy sikertelen, hogy hogyan engedtük útjára aznap, milyen érzelem, bizalom, értő figyelem, empátia vette és veszi mindig és mindenkor körül.

Tény, hogy nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége, tartalma a meghatározó, az hogy megértő figyelembe részesítsük. Az együtt megélt idő alatt figyeljünk rá, mit mond és cselekszik, támogassuk, s némi fondorlattal például elterelhetjük a figyelmét a félelmeiről is.

Az iskolakezdést azzal segítjük a legjobban, ha mindenki odafigyel egymásra a családban, ha van egy jól működő napirend és szabályrendszer, s e mellett felkeltsük valós kíváncsiságát, érdeklődését az iskolával, tanulással kapcsolatban. A gyermek egy kíváncsi lélek, a szülőnek kell segíteni, hogy információt gyűjtsön az iskoláról. A gyermek véleményét kell megkérdezni, hogy szerinte mi történhet az iskola falai között, milyen lehet, és mit csinálhat a tanító néni, s ezek ismeretében kell úgy beszélgetni, hogy oldani tudjuk az ismeretlentől, a változástól való akár mélyen is megbújható, szorongást.

Természetesen a szülőnek is lehetnek félelmei, aggodalmai, amit felnőttként úgy kell kezelni, hogy az iskola iránti érdeklődés örömteli perceire koncentrálva, jó előre fel kell készülni arra, hogy hogyan reagáljuk le a sikereket, egy-egy sikertelenséget, ez esetben hogyan tudjuk megerősíteni, megsegíteni a gyermeket, csak és csakis rá és a helyzetre koncentrálva.

Nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha gyakorlásra kényszerítjük, lehet, hogy sokkal eredményesebb például megrázni a csuklóját és azt mondani neki: meglazítottam a kezedet, holnap sokkal jobban fog menni. Hazaérkezéskor is az a fontos, hogy értően figyeljünk rá. Kérdezzük meg melyik füzetét, könyvét szeretné megmutatni, mitől volt boldog, hogy sikerült a napja.

No és a fekete pont? Az egészséges, jól szocializált gyermekben, már maga a tény, hogy fekete pontot kapott feszültséget okoz, amit fokoz, hogy el is kell mondani. Hallgassuk meg, biztosítsuk megértésünkről, beszéljük meg, keressünk együtt megoldást, nyújtsunk segítséget, kezeljük jól az adott helyzetet, úgy, hogy legközelebb is elmondja, belássa, hogy követhető el hiba, de az helyre is hozható, mindenben számíthat a szüleire.

A réteg szülői értekezleten számtalan nagyon fontos nevelési kérdés került még megbeszélésre, s jó volt hallgatni az szülők véleményét, meglátásait, megfogalmazott kérdéseit is. Az iskolakezdés kérdését újszerűen közelítette meg Tóthné Kocsis Edit, de eredményét a visszajelzések igazolják:

- „Haza mentem, elmeséltem a férjemnek, és átgondoltam mit is csinálok jól, mit csinálhatnék jobban.”

- „Tetszik látni mégis csak a legfontosabb a szeretet, meg hogy beszélgessünk a gyerekkel.”

- „Tényleg elgondolkodtam, hogy mikor teszek jót, hogyan csináljam, hiszen elhangzott, hogy a legjobb szándék ellenére is hibázhatunk, de sosem késő változtatni, már nem fogom mindennap feladatokkal terhelni.”

Reméljük segíthettünk a szülői értekezlettel abban, hogy minden szülő átgondolja az iskola kezdés kérdéseit, miközben a gyermekeknek a tanító nénik iskolai programot szerveztek, s élményszerűvé, játékossá tették az első látogatást, találkozást, amit nagyon köszönünk.

Szabóné Balogh Etelka
intézményegység vezető

 








Kommentárok

Nem kommentálhatod a cikket.

Kommentárok lezárva.